Az első Workaway-ünk két hétig tartott, az olasz Alpokban egy kis faluban, Torinótól északra. Reggel aktívan kezdtük a napot és sétáltunk a természetben, utána a kertben szüreteltünk: padlizsánt, cukkinit, babot és szilvát. Majd közös ebéd a vendéglátónkkal egy nagy fügefa árnyékában, utána pedig siesta az olasz életérzésért.
Délutánonként a meleg elől bent dolgoztunk, szilvalekvárt főztünk, fermentáltunk és a leszedett babot tettük el télire. Vagy lementünk a helyi „strandra”, a közeli folyó partjára.
Ez a 2 hét sok változást elindított bennünk. Magáról a nyaralásról, és az utazásról is megváltozott a szemléletünk. Hatalmas felismerés volt, hogy mennyit lehet tanulni és inspirálódni a helyiektől, olyan élményeket szerezni, amiket egy hotelben sosem kapsz meg.
2024-ben otthagytuk a biztos állásunkat, saját vállalkozást indítottunk és egy hosszabb utazást kezdtünk el tervezni a következő évre. Így, hogy most már nem voltunk az éves szabadsághoz kötve, nyáron egy egész hónapot töltöttünk önkéntesként Ausztriában, egy erdőszéli házban.
Az munka mellett hetente többször elmentünk túrázni. A szállásadónk egy kifejezetten aktív nyugdíjas néni volt, aki mögött sokszor alig bírtuk tartani a lépést. Közben áfonyát, gombát szedtünk, és megtanultuk, hogy túrára mindig kell ebédet vinni.
A blogban akkor ezt írtuk arról, mit szeretnénk majd a jövőben:
„Egy családi ház az erdő mellett, egy kert, ahol megtermesztjük a saját növényeinket…”
2025 életreszóló kalandokat tartogatott számunkra. Annyira megtetszett nekünk a Workaway, hogy úgy döntöttünk, egy időre magunk mögött hagyunk mindent és elindulunk világot látni. Januárban útnak is indultunk és csak októberre terveztük a hazaérkezést. Erre az időszakra szerencsére sikerült kiadni a lakásunkat, aminek a bevétele fedezni tudta az egész utazást (erről lentebb bővebben is írunk).
Kevesebb mint harminc darab ruhával, 2 cipővel, 1 kabáttal, 1 hálózsákkal és 1 jógamatraccal indultunk el. És hogy mivel tértünk haza? Olvass tovább!
Ami még izgalmasabbá tette az egészet, hogy csak az első szállásunk volt lefixálva. Január 14-én repültünk Gran Canariára, onnan másnap tovább El Hierróra. A többit útközben szerveztük meg.
Majdnem minden hónapban új ország, új család és új napirend. Napi 4–5 óra önkéntesmunka, cserébe szállást és ételt (alapanyagot) kaptunk. Délutánonként a saját vállalkozásunkon dolgoztunk.
Kattints egy pontra a térképen, és megmutatjuk, mit hoztunk el onnan.
Budapest
január–február
El Hierro, Kanári-szigetek
El Hierro, a Kanári-szigetek egyik legeldugottabb gyöngyszeme, nemcsak a lélegzetelállító tájakkal, hanem az itt élők vendégszeretetével is rabul ejtett minket.
Amit hoztunk„Az egyik legfontosabb tapasztalás az volt, hogy mennyire mások itt az emberi kapcsolatok, és az időhöz való viszonyulás.”
Ha valaha is álmodoztál arról, hogy egy zöldellő szigeten ébredsz minden reggel óceáni napfelkeltével, akkor ez a történet neked szól.
Amit hoztunkAmi igazán különleges volt számunkra, az a szülő-gyerek kapcsolat minősége és egy mondat, amit az apuka a kertben kérdezett a lányától: „Szerinted hova lenne jó ültetni ezt?”
Valamit valamiért. Glamping sátorban aludtunk lenyűgöző tengeri panorámával, de a fürdőszobát csak fürdésre használhattuk és volt egy komposztvécénk. Öntözőrendszert építettünk házilag, növényi alapú finomságokat főztünk helyi alapanyagokból, és felfedeztük a sziget rejtett kincseit.
Amit hoztunk„Egy ilyen kaland mindig együtt jár egy jó adag rugalmassággal, nyitottsággal és odafigyeléssel”
A Svédországban töltött három hetünk különleges, tanulságos és érzelmileg is intenzív időszak volt. Jóga a tengerparton, új barátságok, malmöi felfedezések és egy házigazda, akitől sokat tanultunk arról, mit jelent valóban önazonosnak lenni utazás közben.
Amit hoztunk„Ha nincs meg közös hang, el lehet jönni, bármikor tovább lehet állni. Ez is egy döntés.”
Utolsó workaway állomásunk Svájc volt, ahol egy vegán családnál, a hegyek között zártuk le a nyolc hónapos utazásunkat. Kerti munka, almaszósz-főzés, 30 km-es születésnapi túra és egy bónusz zürichi hétvége tette emlékezetessé az utolsó utunkat.
Amit hoztunk„A svájci Workaway élmény tökéletes lezárása volt a 8 hónapos utazásunknak. Itt megtaláltuk azt az összhangot, amit minden állomáson kerestünk.”
Ahonnan úgy jöttünk el, hogy ide szeretnénk még visszatérni.
Sorradile Szardínia közepén fekszik, egy domboldalon, gyönyörű panorámával az Omodeo-tóra. Valaha nagyjából ezren lakták, ma már csak alig háromszázan és sok ház üresen áll.
A házigazdánk évekkel korábban költözött ide a tengerpartról és kézműves, fermentált vegán sajtokat készít a faluban.
Fő feladatunk a kert rendbetétele volt, ami évtizedek óta érintetlenül állt. Hetekig gyomláltunk, majd elégettük a zöldhulladékot és visszaépítettük a leomlott kőfalakat. Reggelente vérnarancsot és mandarint szedtünk a kertben és azt használtuk a zabkásához. Itt ért minket a húsvét, május elsejét a helyi új barátainkkal töltöttük és a kilencedik évfordulónkat a tóparton ünnepeltük, egy piknikkel.
ÁprilisMájus
Egy idős néni, akivel többször összefutottunk, egyszer áthívott minket kávéra. Csak olaszul beszélt, mi pedig alig értettük. Búcsúzóul egy láda narancsot és mandarint kaptunk a kertjéből.
„Ha szívvel csinálod, amit csinálsz, abból mások is töltekezni tudnak.”
Október elején hazajöttünk, és visszaköltöztünk a saját lakásunkba Budapestre. Az ajtóban egymásra néztünk: ez mindig ilyen pici volt?
Nyolc hónapig kertek, erdők, hegyek, tengerek és az óceán vettek körül. A belvárosi 44 m²-es lakás hirtelen szűk lett.
Az elmúlt években egyre jobban vágytunk a természet közelségére és már egy ideje tudtuk, hogy nem egy betondzsungelben szeretnénk élni. Már korábban elkezdtünk házakat keresni, de ami rendes állapotban volt, az jóval többe került, mint amennyit rá tudtunk volna szánni.
2025 december · Egy döntés
Egy váratlan fordulat
Az év végére Máriót nem hagyta nyugodni valami. Kíváncsiságból elkezdte nézegetni az olasz ingatlanos oldalakat és megnézte milyen lehetőségek vannak Sorradile-ben. A neten nagyjából hét házat hirdettek és az egyik nagyon megtetszett neki, mert látta benne a fantáziát. Egy lehetőséget, amit évek óta keresünk.
És innentől minden olyan gyorsan, de mégis könnyedén történt. Karácsony előtt írt a régi házigazdánknak, aki ott él, hátha hallott a helyiektől valamiről, ami nincs fent a neten, jó állapotú és jó áron van. A faluban sok az elhagyatott ház, és sokra ki is van téve az eladó tábla, de ez nem jelenti azt, hogy a netre is feltették. Sajnos a helyi ismerősünk nem tudott ilyet, de összekötött minket egy ingatlanossal.
Mert állítólag van egy szép eladó ház a másik faluban, amit ő kezel. De ezt a házat addigra már eladták. Volt viszont egy másik a kínálatukban, Sorradile-ben, és átküldte a linkjét.
Ahogy Márió megnézte a linket, pont azt a házat látta, ami annyira tetszett neki.
Kilátás a házból
2026 február · Megnéztük
Februárban kirepültünk megnézni
A ház meglepően jó állapotú, igazából az áram és a víz visszakötése után egyből be lehet költözni. Mármint, lakhatási engedélyt még nem kapna, de nekünk azért megteszi. Bőven ráfér a felújítás és a jövőbeli céljainkhoz nagyobb átalakításokra is szükség van. De a helyi viszonyokat figyelembe véve teljesen rendben van.
A helyszíni látogatás után nem maradt semmi kétség bennünk, egyszerűen éreztük, hogy ez kell nekünk. Ajánlatot tettünk és a család izgatottan fogadta a hírt, a helyi barátaink mindenben segítettek, és az egész nagyon gördülékenyen ment. Persze az olasz viszonyokhoz képest.
2026 május · Lakóautóval
Két hét, egy sziget
Május végén ismét visszatértünk a szigetre, de egészen más okból. A 10. évfordulónk ünneplésére lakóautót béreltünk és amennyire tudtuk, körbejártuk a szigetet (az északi rész sajnos nem fért bele). A teljes útvonal megtekintéséhez kattints a képre.
Az adásvétel egyébként június elejére volt tervezve, de sajnos mi akkor már nem voltunk a szigeten. Szerencsére az ügyvéd mindent intézett, nekünk nem kellett jelen lenni.
Az átvétel napjaBarumini, Su NuraxiUlassai reggelA Cedrino-völgyGola di GorropuCala GoloritzéBosa
Vendesi = eladó. Már nem az, júliusban birtokba vettük a házat.
2026 július · A kulcs
Július elején megkaptuk a kulcsokat
Mindössze 1-1 hátizsákkal jöttünk ki úgy, hogy nem tudtuk, mire számítsunk pontosan. Nem volt víz és áram sem a házban, ezek visszakötését jóval előbb elkezdtük intézni, de aki volt már Olaszországban, az tudhatja, hogyan mennek itt a dolgok.
A ház jelen állapotában is élhető, de elég nomád körülmények között. Amikor időnk engedi, jövünk és mindig hozzáteszünk valamit. Egyre tisztább a kép, hogyan szeretnénk felújítani és átalakítani, és közben tanuljuk az olasz hétköznapokat.
A mottónk„Piano, piano”Szépen lassan, lépésről lépésre.
Mire számíthatsz a következőkben?
A felújítás és átalakítás folyamatát, a kint töltött időszakokat, a falusi hétköznapokat és mindent, ami közben sikerül vagy elromlik, dokumentáljuk.
Kíváncsi vagy, hogyan alakulnak a szardíniai mindennapjaink?
Iratkozz fel, és elsőként értesülhetsz az új videókról, és a ház körüli fejleményekről.
Mellé érkezik a rendszeres helyzetjelentés arról, hol tartunk és milyen nehézségekkel nézünk szembe éppen.
Köszönjük a bizalmad! Sikeresen feliratkoztál! Figyeld az email fiókod a hasznos infókért. 😎
Ha Gmailt használsz, előfordulhat, hogy néhány levél a Promóciók mappába kerül majd. Kérlek, hogy húzd át őket a Beérkezők közé, és jelöld csillaggal, hogy a következő hasznos leveleink is biztosan célba érjenek nálad. 😊
Köszi! Márió és Tami
Tami & Márió
Hétköznapi emberek, nem hétköznapi célokkal.
Nem akarunk guruk lenni. Mi is ugyanúgy keressük az utunkat.
2024-ben minden megváltozott. Otthagytuk a biztos állásunkat, hogy felfedezzük a világot (na jó, igazából „csak” Európát).
Ez nem egy újabb utazós blog a világ körül. Az utazásunk alatt egy olyan gyöngyszemet találtunk, amibe egyből beleszerettünk. Szóval a teljesen irracionálisnak tűnő döntések után hoztunk még egyet:
Vettünk egy házat Szardínia közepén, egy alig 300 fős, elnéptelenedő faluban.
Hogy miért? Kövess minket és megmutatjuk!
„Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül. Ha messzire akarsz jutni, menj együtt másokkal!”
Al Gore idézte 2007-ben, a Nobel-békedíj átvétele után (afrikai közmondás)
Ha idáig eljutottál, a sztori eleje már megvan. A folytatást levélben küldjük.
A weboldalon sütiket használunk, hogy az oldal működjön és lássuk, mi hasznos neked. Semmi extra — a részleteket az Adatvédelmi tájékoztatóban találod.
